A kommunisták tiltották be a golyókat

A magyarországi homeopátia nem olyan új keletű, mint ahogyan azt sokan gondolják. A szelíd gyógymód az 1820-as években terjedt el a hazánkban állomásozó osztrák katonaorvosok révén, míg 1948-ban a kommunisták betiltották e szereket.

Az 1991-ben megalakult Magyar Homeopátia Orvosi Egyesület hagyományai a 19. századra nyúlnak vissza. Ekkor a népesség nagyságát tekintve jelentős volt a hasonszenvi gyógymóddal foglalkozó intézmények és orvosok száma. Nagyjaink is követték a holisztikus módszereket: Tompa Mihály, Madách Imre, Kossuth Lajos, Széchenyi István, Munkácsy Mihály így gyógyíttatta magát.

A homeopátia történetét Európában és hazánkban viták, érvek és ellenérvek, támogatók és támadások kísérték, feltételezhetően azért, mert a klasszikus orvoslás konkurenciát látott benne.

A módszer kidolgozója, Samuel Hahnemann német orvos úgy találta, hogy ha egy szer nagy dózisban betegségtüneteket vált ki egy egészséges emberben, akkor az a szer kisebb mennyiségben gyógyító hatású lehet. Hahnemann azt is tapasztalta, hogy minél kisebb a hatóanyag a gyógyszerben, annál intenzívebb. Nem a betegség, illetve azok tüneteire ellen ható gyógyszereket használt, hanem olyanokat, amelyek a szervezet öngyógyító képességét mozgósítják.

A császár nem tudta betiltani

Nálunk az 1820-as években terjedt el a hazánkban állomásozó osztrák katonaorvosok révén a szelíd gyógymód. Hiába tiltotta be egy császári rendelet a Habsburg Birodalom területén, népszerűsége miatt hamarosan fel kellett oldani a tiltó rendeletet. A "hasonlót a hasonlóval" elvén működő gyógyítás hamar lelkes követőkre és támogatókra talált.
A módszerrel megismerkedő orvosok legfőbb pártolói főúri körökből kerültek ki. Ők nem csupán támogatták a homeopátiát, hanem maguk is ilyen orvosokat alkalmaztak - többek között a Batthyány, a Széchenyi, a Zichy, a Festetics, az Esterházy, a Brunszvik család.

Csak orvosi diplomával

1866-ban megalakult a Magyar Hasonszenvi Orvosegylet. Tagjai közé csak orvosi diplomával rendelkező homeopatákat vettek fel. Elnöke a kor neves orvosa, Almási Balogh Pál lett. A következő években vidéken és a fővárosban hasonszenvi osztály kórházak, osztályok nyíltak. A Szent Rókus Kórházban külön osztály, Nagyváradon, Kőszegen, Gyöngyösön önálló kórház jött létre, csakúgy, mint Pesten a Bethesda és az Elisabethinum; utóbbi védnöke Erzsébet királyné volt.
A következő lépés 1871-ben, majd 1873-ban az egyetemi tanszék beindítása volt. A két tanszék élére Hausmann Ferenc, illetve Bakody Tivadar került. Az országban legalább ötven homeopata orvos működött. A szelíd gyógymód iránti érdeklődés egyik oka az 1831-es kolerajárvány idején elért siker volt. Bakody József orvos 223 kolerás betegéből 215 gyógyult meg, messze meghaladva a hagyományos orvoslással elért eredményeket.

Harc a test és a lélek egészségéért

Homeopata orvosok kezdeményezték a testnevelés bevezetését az iskolákban, általuk jött létre 1866-ban a Nemzeti Tornaegylet. A sikerekkel együtt járt a kétkedés, és folyamatosak voltak a támadások a hagyományos gyógyítást kizárólagosnak tartó szakmai körökből. A lelkes orvosgárda kihalásával hanyatlott a homeopátia népszerűsége is. Az 1900-as évek elejére véget ért magyarországi virágzó korszaka.

A 20. század első felében, egészen 1948-ig még élt a homeopátiás gyógyítás hagyománya, ha nem is olyan mértékben, mint az előző század sikeres éveiben. Még 1935-ben a Nemzetközi Homeopátiás Orvosi Liga Budapesten tartotta 10. kongresszusát. Ezekben az évtizedekben tevékenykedett Schimert Gusztáv, Szentágothai János akadémikus édesapja, aki öt fiúgyermekét nevelte fel orvosnak. Sikeresen gyógyított a háború éveiben is, 1944-ig vezette az Erzsébet Kórház homeopátiás osztályát.

Végzetes tollvonás

1948-ban azután a kommunista vezetés egy tollvonással betiltotta a homeopátiás orvoslást, mint polgári elemet és ideológiát. Még a gyógyszereket is be kellett szolgáltatni, amikor a patikákat államosították. Egészen a rendszerváltásig ismeretlen volt a módszer a betegek nagy körében. Ma elfogadott alternatív gyógymód, noha akkora népszerűséget valószínűleg többé nem fog elérni, mint a 19. században, amikor a művészek, költők is lelkes támogatóivá váltak.

Vörösmarty Mihály még verset is írt Hahnemann halálának évfordulójára:
"Eddig anyag harcolt anyag ellen a bús beteg ágyán,
S durva csatájuk közt kín vala élni tovább."
De te jövél, s a parányokkal felidézted az alvó
Szellemeket, s küldéd mesteri bűvöd alatt."